Barátom – még évtizedekkel ezelőtt –
gyakran járt vissza a faluba, ahonnan származott.
Egy számára jól ismert igazi nagycsalád,
nagyszülők, szülők, unokák éltek akkor egy fedél alatt az ő szülei szomszédságában.
Jóska bácsi, a nagypapa, központi figurája volt ennek a családnak.
Hallása egyre romlott, s így mindenki mindent, amit mondott
kénytelen volt elismételni külön az öregnek.
Hát az én barátom gondolt egyet,
s egy szép napon hallókészülékkel állított be Budapestről jövet.
Nagy csuda volt az akkoriban,
nagy csuda volt már csak azért is, mert Jóska bácsi akkortól újra hallott mindent.
Az egész százlábú család oda volt az örömtől.
De mint tudod, minden csuda három napig tart.
Amikor barátom legközelebb hazatért, már nyoma sem volt csudálatos hallókészüléknek.
A dolog úgy állt,
hogy Jóska bácsi jobban vágyott a család középpontja lenni,
mint tisztán hallani…
Ki tagadná, hogy bennünket embereket a vágyaink mozgatnak?
Hogy vágyak gyötörnek és vágyak tesznek boldoggá.
Szóval te mire vágysz?
Ez persze könnyű kérdés,
mert te pontosan tudod, hogy mire…
Vagy tévedek?
Fogalmad sincs róla?
Persze, ha úgy kérdezem:
- a szerelem, akire vágysz?
- a kocsi, amire vágysz?
- a könyv, amire vágysz?
- a fogmosópohár, amire vágysz?
- a ruhakefetartó, amire vágysz?
- a könyvelési szolgáltatás, amire vágysz?
- a vakbélműtét, amire vágysz?
Így már könnyű.
Így már tudsz felelni.
De nyomban felmerül itt egy másik probléma.
Ha jól látom, vannak dolgok, amire könnyebb vágyni.
És van, amire elég nehéz.
Szerinted van megoldás,
ha azt akarjuk elérni, hogy te vágyj valamire?
Szerinted tudjuk irányítani, hogy mire vágyjanak mások?
S ha igennel felelsz,
arról is van véleményed, hogyan csináljuk?
Hát épp erről következik február 19-én egy egész napos szemináriumom,
a Termékteremtő.
Arról lesz szó ott, amiről eddig mindenki más hallgatott.
Hogy ugyanis, hogyan kell olyan terméket létrehozni,
amit nem eladni szeretnél,
hanem a vevőid meg akarják venni.
Mert vágynak rá.
No, hogy kedvet is csináljak a beszélgetéshez,
azok között, akik részt vesznek benne
egy frissiben elkészült új sorozat egy darabját sorsolom ki.
Ez az infotermék úgy készült,
hogy cégvezető társaid faggattak engem keményen arról,
ami nekik fontos volt megkérdezni tőlem a piacvezetésről,
a stratégiáról, a stratégiai kommunikációról, a marketingről.
Az első interjút,
amelyben Doubravszky Gyuri, a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa kérdez,
kedves barátom, te is megnyerheted.
Baráti üdvözlettel:
Wermer András
Egyetértesz?
Vagy épp ellenkezőleg?
Írd meg!
2009. február 4. szerda 18:12-kor
Már nagyon várom ezt a Termékteremtő szemináriumot. Folyamatosan készítünk új termékeket, de az is érdekelne, hogy a már elkészült termékeket hogyan kell esetleg módosítani, hogy a vevők meg akarják venni. Sőt, hogy honnan tudom, hogy módosítani kell-e. Erről is lesz szó?
Üdvözlettel: Kazal Kolos
Válasz
2009. február 4. szerda 19:34-kor
Kedves András,
Örülök neki, hogy végre Te is elkezdtél az úgymond celeb-tanácsadók útjára lépni, mert abszolút jól áll Neked. Az oldalad fantasztikus, a design - mondhatni brand
Az ingyen adott előadás hanganyaga kuriózumnak számít a mai marketingvilágban, amikor mindenért pénzt kérnek. A hátad mögött lévő tapasztalat pedig a TOP marketingesek közé emel. Nem sok blogot szoktam nézni, csak a profikat és a feltörekvőket, de hozzád feliratkoztam. Kíváncsian várom a folytatást!
Az érzések fontosságával nem vitatkozom, csak csatlakozni tudok. Érzésekkel behatolni a fejbe, csak ez az egyetlen járható út. További sok sikert!
Válasz
2009. február 4. szerda 19:37-kor
Kedves András,
Hogyan lehet elérni, hogy az emberek a “függőség állapotából” (pl. alkalmazotti státusz, ahol egy másik ember céljának eszközei, vagy házastárstól, szülőtől, való függőség, vagy valamelyik vallástól való függőség, stb.) elkezdjenek vágyni a függetlenségre, szabadságra, majd ezt megélve megtanulják a “kölcsönös függőség” együttműködés, szinergiakapcsolat szerinti életet? Hogyan lehet a “vállalkozót” kihozni a többségből?
Azért kérdezem, mert a “termékem” a válalkozói lét és a kölcsönös fggőségen alapuló közös célért végzett munka. Ezt szeretném “eladni”.
Üdvözlettel: Tisótzki István(Kecskemét)
Válasz
2009. február 5. csütörtök 00:20-kor
Kedves Kolos,
Örülök, hogy te is izgulsz, mi lesz a szemináriumon, nem csak én.
Ráadásul ez azzal biztat engem,
hogy a Termékteremtő szeminárium olyan termék,
amit nem csak én szeretnék eladni,
hanem te megvenni.
Amit kérdezel, nagyon izgalmas.
Tehát sort kerítünk a megbeszélésére.
Jó éjt
Wermer András
Válasz
2009. február 5. csütörtök 00:30-kor
Kedves $Norbert$!
Köszönöm. Örülök, hogy sikerült várakozást ébresztened benned.
Esetleg vágyakozást.
Sajnálom, hogy nem árultál el többet arról, te mire vágysz.
Én azért elárulom, hogy épp most hosszabb gyűrűs ujjra vágyom.
És ha megtudod miért, minden bizonnyal te is erre fogsz vágyni.
Erre a következő blogbejegyzésben visszatérünk.
Addig is sok sikert neked is.
Jó éjt
Wermer András
Válasz
2009. február 5. csütörtök 00:54-kor
Kedves Tisótzki István!
Amit írsz, azt feltételezi, hogy a valamitől függő személynek
előbb a szabadságra, függetlenségre kell vágynia.
Ha pedig szabadságát elnyerte,
törekednie kell a kölcsönös függőségre.
Biztos vagy benne, hogy ezt az utat járjuk be, mi emberek?
Meg vagy győződve arról, hogy életünk ilyen nagy elhatározásokra épül?
Hogy a többségből ki kell hoznunk a vállalkozót?
Én mindig úgy gondoltam, a porosz orvosi iskola,
amely úgy gondolja a beteget az orvos menti meg,
kevésbé vonzó, mint az angolszász iskola,
amely úgy mondja,
meggyógyulni a a beteg gyógyul meg.
Az orvos csak segíteni tud ebben.
Gondolom még lesz módunk részletesebben is beszélni erről.
Nagy falat ez a kérdés.
Köszönöm, hogy hozzászóltál.
Jó éjt
Wermer András
Válasz
2009. február 5. csütörtök 09:06-kor
Kedves András,
és kedves Olvasótársaim!
A Te személyiséged hatalmas értéket rejt, így borzasztóan fáj a szívem, hogy a szeminárium időpontjában külföldön leszek. Igyekszem azonban hozzájárulni néhány gondolattal, melyet a saját olvasóimmal is megosztottam:
Bárhogyan élj is, bármivel foglalkozz is a mindennapokban, első lépésként egy dolgot mindenképpen meg kell tenned Önmagadért! Ülj le egy csendes és nyugodt helyen, ahol önmagadban lehetsz, amely tökéletes relaxációt jelent a számodra! Persze most nem a tahiti tengerpartra gondolok, de majd az is eljön!
Hunyd be a szemeid, szellőztesd ki a fejed, és engedd meg magadnak, hogy csak saját magadra figyelj! Ja, ebbe sajna nem fér bele a mobiltelefon! Kivéve, ha saját magad hívod fel egy interjúra, de az már megint egy másik történet…
Szóval, ha elég nyugi van és béke, akkor merülj el önmagadba, idézd fel azokat az érzéseket, melyek azokban a pillanatokban vezéreltek, amikor nagyon, de nagyon el akartál érni valamit! Legyen az egy piros bicikli, egy nagy szerelem, egy hőn vágyott állás, egy fantasztikus üzleti lehetőség, vagy amikor meg akartad váltani a világot!
Ha van ilyen szenvedély benned, ha képes vagy rátalálni valahol ott mélyen, legbelül, akkor megtetted az első lépést azért, hogy jobban érezd magad a saját magad teremtette világban.
Barátsággal,
Papp Zoltán
Válasz
2009. február 5. csütörtök 14:08-kor
Kedves Zoltán!
Sajnálom, hogy külföldön leszel,
amikor a konkurenciád épp a Termékteremtő szemináriumon jegyzetel.
Remélem, hogy relaxációs technikáddal el tudod érni,
hogy ennek ellenére remekül érezd magad a magad világában.
Igaz, hogy kezdetben a relaxációhoz szükséged van rá,
hogy egy csendes sarokba félrevonulj.
De ha magas szintem műveled,
már akár beszélgetés közben is képes leszel rá,
anélkül, hogy bárki is észrevenné.
Ami Tahitit illeti,
Paul Gauguin, a festő töltötte ott életét önkéntes számüzetésben,
miután egy szép napon feladta ígéretes banktisztviselői karrierjét,
és feleségét gyermekeivel együtt visszaköltöztette a kedves mamához.
Hát igen, Paul Gauguin boldog házasságban élt.
A felesége sajnos nem.
Addig egy ecsetvonásnyit sem festett,
de úgy negyven évi jólét után rádöbbent, mi a hivatása.
No, ha van saját világ, hát Gauguiné az.
És az igazság az,
hogy amikor a bankban szemináriumot tartottak,
ő is külföldre ment.
Tahitit választotta.
Nyilván, mert arra vágyott jobban.
Jó utat.
Köszönöm, hogy hozzászóltál.
Wermer András
Válasz
2009. február 6. péntek 21:38-kor
Kedves András!
Nagyon tetszik a weboldalad, a design úgy, mint a hangnem és tartalom.
Épp csak most iratkoztam fel, és várom az ajándék előadást.
Köszönöm,
Tamás
Válasz
2009. február 6. péntek 22:09-kor
Kedves Tamás!
Nagyon köszönöm a véleményed.
Megharagszol rám, ha nyomban azt javaslom,
ha tetszik, amit az én oldalamon látsz,
villámgyorsan tedd fel a fényképed a saját oldaladra?
Meglátod, az olvasóid nagyon hálásak lesznek érte.
Ők arra vágynak, hogy személyesen is megismerhessenek téged.
Jó éjt
Wermer András
Válasz
2009. február 7. szombat 12:45-kor
Kedves András!
Komoly, mély érzésű emberek jöttek össze a blogodon.
Magam is azt vallom, hogy először a lélek békéjét és harmóniáját kell megteremteni és utána a többi szinte jön magától, ha állandóan képezzük magunkat.
Ez a tudás vágy vezérelt többek közt ide is.
Kíváncsian várom a következő részeket!
Jó egészséget és sok sikert kívánok!
Szeretetteljes üdvözlettel: János
Válasz
2009. február 7. szombat 14:49-kor
Kedves János!
A dolgok valóban maguktól jönnek felénk,
ha mi megyünk feléjük.
Köszönöm, hogy ide jöttél.
Remélem, okod lesz maradni.
Wermer András
Válasz
2009. február 8. vasárnap 19:44-kor
Kedves András,
köszönöm válaszod, bár nem teljesen értem,
a fénykép weboldalra helyezésével kapcsolatos
javaslatodat, mivel nem adtam meg webcímet.
MÁS: A Windows Media Player 11-esem nem
hajlandó lejátszani a letöltött 47 perces CD-t,
mondván, hogy valószínűleg nem támogatott
az a codec, amivel tömörítve lett a fájl.
Mit javasolsz?
Még annyit hadd kérdezzek, hogy ha válaszolsz
erre, arról nekem nem jön értesítés email-ben, ugye?
Pedig az jó lenne nagyon.
Üdv., Tamás
Válasz
2009. február 9. hétfő 01:38-kor
Kedves Pintér Tamás!
A nevedre kattintva egy honlap nyílik fel.
Feltételezem tehát, hogy ez hozzád tartozik.
Annak ellenére, hogy a fényképed hiányzik róla.
A CD lejátszásával kapcsolatban eddig senkinek sem volt problémája.
Ha felvirrad, tanácsot fogok kérni webünk mesterétől,
hogy mitévő legyél.
Az ötlet, hogy kapj e-mailt, ha válasz érkezik a bejegyzésedre, remek.
Hamarost meg is valósítjuk.
Jó éjt.
Wermer András
Válasz
2009. február 9. hétfő 07:18-kor
Kedves András,
ismét köszönöm válaszod!
A webcím kérdés érdekes, ugyanis nekem mindkét
korábbi bejegyzésemnél a http://nincs szerepel,
sőt, ha a nevemre húzom az egeret, ez látható.
Azért elárulom, hogy van egy nem publikus
oldalam, ahol tényleg rajta van a fényképem.
Közben letöltöttem a Winamp lejátszó legújabb
verzióját, és az se tudja lejátszani a felvételedet.
Talán le kell töltenem még egyszer.
Üdv.,
Tamás
Válasz
2009. február 9. hétfő 15:42-kor
Kedves Pintér Tamás!
A http://www.nincs.com egy élő webcím.
Azt nem tudom, hogyan kapcsolódik hozzád, de kapcsolódik.
A CD problémád megoldására webünk mestere
kedden küld megoldást a megadott e-mail címedre.
Wermer András
Válasz
2009. április 30. csütörtök 12:47-kor
Kedves Wermer úr!
Nem publikus ügyben szeretnék Önnel levelezni, beszélgetni. Lehet róla szó?
Üdvözlettel: Makara György
Válasz